Magunkról

Nagy Gergely - Á s v á n y o k -

Az ásványokkal és kristályokkal, szépségük, szabályos formáik és pompázatos színeik miatt ősidők óta nagy kedvel és szenvedélyesen foglalkoznak velük természetvizsgálók és gyűjtők egyaránt. Az ásványtan és a gyűjtés iránti érdeklődés az elmúlt évtizedekben az egész világon megnőtt.

Mi az ásványtan?
A geológia, geofizika és a minerológia, azaz az ásványtan mind a Föld felépítésének kutatásával foglalkozó természettudományi ág. A geológia az olyan nagyléptű folyamatokat követi, mint például a hegységképződés vagy a kontinensvándorlás. A minerológusok az ásványtan művelői, a kőzetek építőelemeit, az ásványokat vizsgálják.
Ma a középpontban az ásványok képződésének vizsgálata, a nagy nyomáson és hőmérsékleten történő ásványképződés, az ásványok kristálykémiai és korszerű felhasználhatóságuk kutatása folyik.
Ezen kívül a geológusokkal, vegyészekkel, fizikusokkal, régészekkel és orvosokkal való együttműködés révén az ásványtan számos határterületi kérdéskört is vizsgál. Az ásványtan három nagy szorosan kapcsolódó de ma már önálló tudományterületet ölel fel. Ezek a kristálytan, ásványtan és kőzettan.

Kristálytan
A kristálytan az anyagok kristályállapotát vizsgálja. A kristályok belső rendezett szerkezete kémiai építőkövekből: atomokból, ionokból, molekulákból áll. Az építő köveknek szigorú meghatározott helyük van a szerkezetben. A kialakuló térbeli elrendeződést nevezzük kristályrácsnak. A kristályos állapot a szilárd testek jellemzője. Nem csak a föld szilárd kérge épül fel majdnem egészében kristályokból, hanem az ember által előállított műtermékek sokasága is, mint például fémek és ötvözetek vagy a szerves és szervetlen vegyületek nagy része is. Még az élőlények szilárd testelemei, például az emlősök csontváza vagy az állati és emberi fogak is kristályokból állnak.

Ásványtan
Az ásványtan az ásványok fizikai és kémiai tulajdonságainak meghatározásával, keletkezésük kutatásával foglalkozik. Ásványnak nevezünk minden kristályt, ami a természetben emberi beavatkozás nélkül keletkezik. Fel sem lehet sorolni, hogy milyen sokrétegű az ásványok szerepe az emberiség életében, fejlődésében. A történelem előtti ember számára csak a szerszámot és az ékszert jelentette. Ma azonban a világ egész modern technikájának alapja. Az ásványok jelentősége azonban ennél is nagyobb. Nélkülük az élet keletkezése és fennmaradása is lehetetlen volna. Az élethez szükséges fő és nyomóelemek mind ásványokból erednek.

Kőzettan
A kőzetek olyan szabályossága a kezdetektől fogva elbűvölte az embereket. Kristálylapjainak tökéletessége a rajtuk tükröződő szimmetria titokzatos természeti törvények megtestesülése. Ezek a törvények már évszázadok foglalkoztatják a tusok fantáziáját, és kutatásuk végül a kristályok belső szerkezetének megismeréséhez vezetett.
A régi görögök is, mint például Arisztotelész és Theophrasztosz behatóan foglalkoztak az ásványokkal. 60 ásványfajt ismertek. Ezek tulajdonságaik, például megmunkálhatóság, éghetőség, vagy fémes jellegük alapján osztályozták.
A kvarckristályok úgy növekednek, hogy a kristály lapjaira lerakódik az új kristályanyag és így a lapok önmagukkal párhuzamosan eltolódnak. A párhuzamos eltolódás miatt a lapok által bezárt szög a növekedés során nem változik, legyen bármennyire is torzult a kvarckristály. Az ásványfaj minden egyedén, lelőhelytől és alaktól függetlenül a megfelelő lapok által bezárt szög állandó és jellemző. Például a kvarckristály prizmaalapjai mindig 120°-ot zárnak be egymással, akár a Velencei-hegységből akár Brazíliából származik a példány.

Az ásványok tulajdonságai
A kristályok egyik legfőbb bélyege a kristályforma. A kristályok belső rendje a növekedés során a külső alakban és szabadon tud tükröződni. Saját alakú kristályok jönnek létre. A fény az ásványfajokra jellemző tulajdonság, amely már csekély gyakorlattal is felismerhető.
Kristályhalmazok alakja: a kristályok csak akkor tudnak saját alakjukban megjelenni, ha zavartalan növekedésükhöz megfelelő hely áll rendelkezésükre. Így kristályosodhatnak például a kőzetolvadékban szabadon a már megszilárdult kőzetek üregeinek falán növő ásványok. Sokszor azonban a kristályok növekedésükben korlátozottak, gyakran ugyan az a faj másik kristályai által. Az így keletkező sok kristályból álló együttest kristályhalmaznak nevezzük. Ennek alakja jellemző lehet egy-egy ásványfajra, ezért a határozáskor ezt az alakot is érdemes megfigyelni.
Keménység: a kristályalak, a fény a szín mellett a karcolási keménység tartozik az ásványok legfontosabb határozói közé. A karcolási keménységet leggyakrabban a Mohs keménységi skálával mérjük. Ez a tapasztalati skála 10 tagból, 10 gyakori ásványból áll. A legpuhábbtól (1-es keménység) a legkeményebbikig (10-es keménység) terjed.

1. talk	talk és gipszkörömmel karcolható
2. gipsz	-
3. kalcit	talk, gipsz, kalcit, fluorit, apatit > késsel karcolható
4. fluorit	-
5. apatit	talk, gipsz, kalcit, fluorit, apatit, földpát > üveggel karcolható
6. földpát	-
7. kvarc	-
8. topáz	kvarc, topáz, korunk, gyémánt > az üveget karcolja
9. korund	-
10. gyémánt	-

Szín: az ásványok egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a szín. Megkülönböztetünk saját színű és idegen színű ásványokat. A saját színűek színe jellemző határozó, az idegen színűek színét okozhatja például kristályrács hibája vagy idegen elemek beépülése.
Karcolási porszín: a máztalan fehér porcelánon végighúzott kristály által hagyott nyom színe. A porcelánra tapadó parányi részecskék sínét már nem zavarja semmi. Azonos színű ásványoknál lehet egészen eltérő a karcszín.
Sűrűség: a sűrűség minden anyagnak így az ásványoknak is a jellemzője. Ez a fizikai tulajdonság hasznos határozói szempont. Még ha nincs is mód a pontos mérésre. A méretekhez képest nehéz (nagy sűrűségű), átlagos (közepes sűrűségű) vagy könnyű (kis sűrűségű).

Ásványok képződése A Föld mélyében a geológia folyamatok során a magmából keletkezett kőzetek a felszínre kerülhetnek. Ekkor új ásványok képződésével át is alakulhatnak. A felszínen a nehézségi erő és a víz, szél hatására a kőzettek aprózóknak, és elszállítódnak, majd más helyen ismét lerakódnak. Új, gyakran réteges szerkezetű üledékes kőzetek képződnek. Az üledék vastagságával nő a nyomás és a hőmérséklet, átalakulás, átkristályosodás indul meg. Ismét új ásványok képződnek. A nyomás és a hőmérséklet további növekedésével az ásványok megolvadnak és ismét a magmához jutnak. A magma ismételt hűlésekor megint kristályosodás kezdődik. Ezzel zárul a körforgás.
E folyamatokat követve, az ásványokat képződésük szerint a következő 3 csoportba soroljuk:
   1. magmás ásványok
   2. üledékes ásványok
   3. átalakult (metamorf) ásványok

Magmás ásványképződés: a Föld egyes szilárd belső zónái meghatározott folyamatokon, helyileg megolvadhatnak. Az így keletkezett kőzetolvadék kémiai összetételétől függően 650 és 1250 °C közötti hőmérsékletű. Ezek az olvadékok vagy feltörnek a felszínre és ott kiömlése magmás kőzetekként szilárdulnak meg, vagy a Föld mélyében kristályosodva mélységi magmás kőzeteket formáznak. A hűlés során már igen magas kőmérsékleten megjelennek az első kristályok. Az ásványképződésnek ezt a szakaszát nevezzük előkristályosodásnak. A hőmérséklet további csökkenésével megszilárdul az olvadék fő tömege és létrejön egy kőzet. Ez a főkristályosodás szakasza, és ekkor képzőknek a legfontosabb magmás ásványok.
Üledékes ásványképződés: a Föld felszíni körülmények között az ásványok és kőzetek lepusztulnak. Fizikai, kémiai és biológiai hatások eredményeként a kristályok feloldódnak, átalakulnak vagy elszállítódnak. Azok az ásványok amelyek keménységeik és kémiai ellenálló képességük miatt nem bomlanak el, nehézségi erő és a víz hatására a folyók és a tengerpart homokjaiban feldúsulhatnak.
Átalakult (metamorf) ásványképződés: ha a magmás vagy üledékes kőzetek képződésük után nagyobb nyomás vagy hőhatás alá kerülnek, ásványaik átalakulnak. A nagy szemcsék a kisebbek rovására növekednek, vagy az ásványok teljesen elbomlanak, és ezzel egy időben új, egészen más kristályok keletkeznek. Ezt a folyamatot metamorfózisnak (kőzetátalakulás) nevezzük.

Halogenidek A halogenidek a fluor, klór, bróm és jód elemek vegyülete. A halogének sok más elemmel képeznek vegyületeket, amelyek tulajdonságai igen hasonlók: sós vagy keserű íz, nem fémes küllem, tökéletes hasadás, vízben általában jól oldódnak, vizes oldatok jól vezeti az elektromosságot, olvadáspontjuk viszonylag magas.
Keletkezésük: a halogenidek nagy mennyiségben találhatóak a tengervízben, oldott állapotban. Gyakran egész tengeröblök leváltak a tengerről és vizük elpárolgásával a sók bepárlódtak. E folyamatok hatalmas só telepeket hoztak létre.

Halit Nagy kristályú, gyakoriak üregekben és hasadékokban. Leggyakoribb a kockaforma, gyakran torzul kristályként. Tömegesen szemcsés vagy szálas tömegei, hajszerű virágzásai vagy cseppköves megjelenése ismert. Hasadásuk a kocka szerint tökéletes. Színtelen de sugárzások hatására kialakuló rácshibái kékre színezhetik. Vízben jól oldódik.
Ízesítőszerként ősidők óta ismerik. Majdnem minden népnél valamit jelképez, valamilyen szokás kapcsolódik hozzá.

A kristályokat 7 főbb csoportba soroljuk, azaz kristályrendszerbe. Ezáltal könnyebb a kristályokat meghatározása. A hát rendszer: triklin (hatszöges), monoklin (egyhajlású), rombús (négyzetes), bexagonális (hatszöges), romboéderes (háromszöges), szabályos (köbös).

Gyémánt Szabályos (köbös). Általában színtelen de előfordulhat sárga, barna, zöld, ritkábban kéktől feketéig terjedő árnyalat. A gyémánt az egyik legértékesebb drágakő. Páratlan fizikai tulajdonságai emelték egyedülálló rangra az ásványok között.
Az ásvány természete hosszú időn át rejtély maradt. Egy tudás kijelentette, hogy a gyémánt éghető. Később egy kísérletet végeztek el miszerint egy üveglencse segítségével égettek el egy gyémántot. Ezután bebizonyították, hogy a gyémánt elemi szén.
Mindig szemcsék és kicsiny, lekerekített oktaéderek formájában bukkan fel a gyémánt, magmás kőzetekből származó horkalék lerakódásából.
Az ékszergyártáshoz felhasznált gyémántot általában több lapú briliánsformára csiszolják, polírozzák. Az apró és kisebb értékű köveket rozetta alakúra csiszolják.
Nem igazán köztudott, hogy a gyémántoknak csupán mintegy 23%-a felel meg ékkőnek. A kitermelés java részét az ipar felhasználja. Ipai célra manapság mesterségesen is előállítanak gyémántot.
Hogyan vásároljunk gyémántot? Az első lépés az, hogy olyasvalakitől vásároljunk aki elérhető és szakértő. A vevőnek biztosan tudnia kell, hogy mit vásárol meg. Mielőtt végső elhatározásra jutnánk, gondoljuk át, hogy képesek leszünk e újra megtalálni az eladót abban az esetben ha másnak bizonyulna, mint aminek eladták.
Másodszor: Ne féljünk attól, hogy egyenes kérdéseket kell feltennünk. Ez a titka, hogy teljes információt kapjunk a vásárlandó kőről.
Győződjünk meg arról, hogy az eladó hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, és minden adatra amit tudni szeretnénk. Ha nem, akkor attól az eladótól ne vásároljunk. Általában nem kell aggódnunk csalások miatt. De azért jobb az óvatosság. Lehet, hogy így több időt fog igénybe venni és egy kis plusz költséget de az eredmény az lesz, hogy alaposabb tudást és biztonságot szerzünk a kiválasztandó ékszerről. Ez pedig költséges tévedéstől óvhat meg.